Biszfoszfonát kezelés esetén különösen ügyeljen a fogaira

A biszfoszfonát kezelésben részesülőknek rendkívül fontos a rendszeres fogorvosi kontroll, a kiváló szájhigiéné, fogeltávolításkor pedig a vonatkozó protokoll betartása. A gyógyszer ugyanis egy ritka, de súlyos mellékhatásként állcsontelhalást okozhat.

A biszfoszfonáttartalmú gyógyszereket leginkább a csontritkulásban és bizonyos - csontáttéttel járó - rosszindulatú daganatok kezelésében alkalmazzák. Bevehetők szájon át tabletta formában és alkalmazhatók vénásan kórházi körülmények között. Hatásmechanizmusát tekintve a csont lebontódásáért felelős sejtek (oszteoklasztok) aktivitását csökkentik, ezáltal a csontátépülést is gátolják. A csontsejtek lebontódása és újjáépülése dinamikus és fontos része a gyógyulási folyamatoknak. Ha ez gátlódik, akkor a csontot érő sérülés nehezebben gyógyul, felül is fertőződhet, legsúlyosabb esetben a csont részleges elhalását (csontnekrózis) okozza.

Ha a fog eltávolításakor sérül a csont (ez a fogászati gyakorlatban kivédhetetlen), akkor az állcsont egy része elhalhat, amit csak műtéti beavatkozással lehet kezelni. Ennek a súlyos következménynek az esélye meglehetősen kicsi (0,2%), de azoknál, akik ilyen kezelésben részesülnek, rendkívül fontos fogeltávolításkor az erre vonatkozó protokoll betartása, megelőző antibiotikus kezelés, továbbá minden esetben a kiváló szájhigiéné, és a rendszeres fogorvosi kontroll.

Biszfoszfonát típusú gyógyszerek és gyakori kórképek

A biszfoszfonát típusú hatóanyagokat számos gyógyszer tartalmaz. Gyakran alkalmazott hatóanyag az ibandronsav (ibandronát), zoledronsav (zolendronát), alendronsav (alendronát), rizedronsav (risedronát), továbbá a pamidronsav (pamidronát), klodronsav (klodronát), etidronsav (etidonát).

Nem kell senkinek hatóanyagokat megjegyezni! Ajánlott azonban vezetni egy listát a szedett gyógyszerekről, amelyre betegként írjuk fel az összes gyógyszer nevét, az orvosnak elég ezt átnéznie a kezelés megkezdése előtt. Kiváltképp érdemes a kórtörténetben biszfoszfonát után kutatni annál a páciensnél, aki ezen betegségekben szenved:

• csontritkulás (oszteoporózis) - maga a csontritkulás is hat a fogazatra és az állcsontra, továbbá a kezelésben használt biszfoszfonát is kockázatot jelent
• rosszindulatú tumorok - csontáttét kezelésére
• myeloma multiplex
• Paget-kór
• rheumatoid arthritis
• fibrózus diszplázia (egy csontpusztulással járó betegség)

Bár a csontritkulás kezelésére sokan szednek biszfoszfonát típusú gyógyszert, a szájon át szedett oszteoporózis-gyógyszerek esetén a mellékhatás előfordulása alacsony (1 ezrelék alatti), ellenben intravénásan alkalmazott nagy dózisú kezelés esetén már gyakori (akár 4 százalék).

A kórelőzmények kikérdezésekor ne felejtsük el említeni fogorvosunknak a biszfoszfonát-kezelést, akkor sem, ha már 10 éve volt, hogy „havonta 1 szurit kaptam a csontritkulásra”!

A csontelhalás rizikófaktorai és diagnózisa

Biszfoszfonát gyógyszert szedők körében a csontelhalás akkor alakulhat ki, ha gyulladások léptek fel a szájüregben, vagy fogeltávolítás, szájsebészeti beavatkozás, fogpótlás történt. Az állkapocscsontot csak egy vékony nyálkahártya választja el a külvilágtól, fogászati kezelés során könnyen bejuthatnak a kórokozók, a csont pedig a biszfoszfonát-terápia mellékhatásaként nehezebben gyógyul. A dohányzás és a párhuzamosan alkalmazott szteroid kezelés további rizikófaktort jelent.

A kialakult csontelhalás diagnózisa akkor valószínűsíthető, ha jelenleg vagy régebben biszfoszfonátterápiában részesült a páciens, több mint 8 hete látható felszíni csontdarab található a szájüregében és előtte sugárterápiában nem részesült.

A súlyos következmények megelőzése

A biszfoszfonátterápia megkezdése előtt fontos egy nagyon alapos fogászati szanálás, kezelés! Amennyiben lehetőség van rá, a fogorvosnak törekedni kell a konzervatív kezelésekre (gyökértömés, tömés, fogkő-eltávolítás stb.), minden fogat, amit csak lehet, érdemes megtartani!

Minden esetben elengedhetetlen a jó, sőt inkább kiváló szájhigiéné! Segítségével elkerülhetőek a kockázatos fogászati beavatkozások, illetve csökkenthető a fertőzések kialakulásának kockázata.

A rendszeres fogorvoshoz járás azért különösen fontos, hogy a kisebb fogászati problémák már az elején kezelhetőek legyenek. Például a fogszuvasodás egy töméssel „megúszható”, inkább, mint hogy addig várjunk, amíg már muszáj lesz kihúzni. Ha mégis elkerülhetetlen a fogeltávolítás, beszéljük meg a kezelőorvossal, hogy milyen módon alkalmazzunk antibiotikumos védelmet ehhez!

Biszfoszfonátot szedő pácienseknél elektív (halasztható) műtétet a kezelés időtartama alatt nem szabad végezni. Sajnos előfordul, hogy a szájsebészeti beavatkozásra mégis sort kell keríteni.

Fogászati kezelések protokollja biszfoszfonát-szedés esetén

A Magyarországon érvényben lévő protokollt a Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság kezdeményezésére a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) adta ki 2014-ben.

• A biszfoszfonátok folyamatos szedésének előnye felülmúlja az esetleges szövődményeket. Tehát nem kérdéses, hogy az elsődleges indikációk (daganatok, oszteoporózis, patológiás törések stb.) miatt szükséges a kezelés folytatása.
• Fogászati vizsgálat, szanáció szükséges a terápia megkezdése előtt minden esetben.
• Foghúzás és szájsebészeti beavatkozások előtt a biszfoszfonátterápiát nem kell felfüggeszteni.
• Ha szájsebészeti beavatkozásra kerül a sor, akkor az antibiotikumos védelemben történjen.
• Biszfoszfonátterápia előtti fogimplantáció nincs hatással a biszfoszfonát kiváltotta állcsontelhalás (BRONJ) kockázatára, azonban a gyógyszeradagolás megkezdése után ilyen szájüregi műtét ellenjavallt.
• Irodalmi adatok alapján biszfoszfonátok együttes alkalmazása növeli az állcsontelhalás kialakulását, azonban az alapbetegségre nincs kedvezőbb hatással, ezért monoterápia használata javasolt.
• A vér Beta-Crosslaps-szint (Beta-CTx) önmagában nem jelzi előre az oszteonekrózist, tehát olyan magas rizikójú pácienseknél, akiknél elkerülhetetlen a szájsebészeti beavatkozás, a Beta-CTx-szint meghatározása értelmetlen. Nincs olyan érték, amely alatt oszteonekrózis veszélye nélkül elvégezhető a beavatkozás.
• Észlelt biszfoszfonát kiváltotta állcsontelhalás esetén az alapbetegséget kezelő orvost értesíteni kell, aki ilyen helyzetekben felülvizsgálja a fennálló terápiás indikációt, vagy lehetséges esetben áttér más terápiára.
• A kialakult állcsontelhalás ellátása mindig arc-állcsont-szájsebész feladata. Műtét során lágy- és keményszöveti mintavétel szükséges, hogy az alapbetegség terjedését kizárhassuk. Mivel a biszfoszfonát okozta állcsontnekrózis nem gyógyítható teljes mértékben, szigorú kontroll javasolt és újbóli kezelésekre lehet szükség.

Összefoglalva

Paciensként nem kell hatóanyagokat és hatásmechanizmust megjegyezni, gyógyszereink neveit sem kell fejből tudni, de érdemes egy papíron összefoglalva a tárcánkba helyezni, így kérdés esetén csak ezt elő kell venni és az orvosnak bemutatni! Gyógyszert önhatalmúan ne kezdjünk el szedni és ne is hagyjunk abba! Ha ennek a gyógyszercsoportnak valamelyik hatóanyagát kell szednünk, annak nyomós indoka van, viszont a fentiek betartásával a fogazatot érintő mellékhatások esélye csökkenthető. Muszáj hangsúlyozni a rendszeres fogorvosi látogatást, ugyanis a szájüreg góccá tud válni, és rossz fogakkal az egészségünknek is ártunk.

Ez is érdekelheti A csontritkulás hatása a fogazatra

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Horváth Viktória fogszakorvos - Vitadent Centrum, Pécs
Felhasznált irodalom: A Biszfoszfonátok által indukált állcsont-osteonecrosisok megelőzése és kezelése, II. Fogorvosi Szemle 107: 106-107.